Ami változókorban (klimax idején) a szervezetben történik, gyakran kissé ijesztő és zavaros lehet. Gyakran nem igazán tudjuk hova tenni a tüneteket, és nem igazán értjük, mi történik velünk. Ráadásul bennünket, nőket az élet ezen szakaszában amúgy is túl sok mindennapi stresszhatás vesz körül: Kisgyerekek, serdülő gyerekek, munkahelyváltás, partnerváltás, gondozásra szoruló szülők, vagy mindezek egyszerre.
A jó hír az, hogy nem kell félned a változókortól. Az biztos, hogy ez a nagy változások időszaka. Igen, a tested meg fog változni. És igen, meg fogsz öregedni. És igen, új kihívásokkal fogsz szembenézni. De mindezek a dolgok nagyon is kezelhetők. Emellett nem minden nő érzi a klimax összes tünetét, és nem minden tünet hat ugyanúgy. Ráadásul nagyon sok minden a rendelkezésünkre áll, ami hatékonyan segíthet és támogathat bennünket fittnek, energikusnak, aktívnak maradni. Bizony, a változókort jó hangulatban is át lehet vészelni.
Ehhez persze fontos megérteni, mi történik a szervezetben, hogy mi is pontosan a klimax? Milyen változásokkal jár? Melyek az első jelei? Meddig tart? És honnan tudhatjuk, hogy változókorban vagyunk?
Tudod, minél felkészültebb vagy, annál többet tehetsz a saját jólétedért.
Mit jelent a változókor?
Egyszerűen fogalmazva, a változókor a hormonális változások egy szakasza, amelynek orvosi elnevezése klimax. (A menopauza kifejezést gyakran helytelenül használjuk rá, hiszen valójában az csak az utolsó menstruációra utal.)
A változókor több évvel az utolsó menstruáció elmaradása előtt kezdődik. Nem egyik napról a másikra következik be, hanem egy folyamat, amely a pubertáshoz hasonlóan sok évig vagy akár egy évtizedig is eltarthat.
Viszlát hormonális egyensúly
A pubertáskor kezdetével a petefészkek elkezdik kibocsátani a két nemi hormont, az ösztrogént és a progeszteront, és beindul a havi ciklus. Amikor megszületünk, a petefészkeinkben már meghatározott számú petesejt van – körülbelül 1 000 000. Mire megjön az első menstruációnk, már csak körülbelül 500 000 petesejt marad – a születés és a pubertás között sok petesejt "elvész". Életünk során ezt a petesejtkészletet „használjuk fel” hónapról hónapra.
Életünk közepéhez érve egyre kevesebb petesejt érik be a petefészkekben, ami megváltoztatja a hormontermelésünket is: először a progeszteron, majd később az ösztrogén nagy része is eltűnik. A hormonháztartásunk így fokozatosan megváltozik, éppen ezért jó, ha tudod az alábbiakat is.
A változókor szakaszai
Ahogyan írtuk, a változókor nem egyik napról a másikra lép be az életünkbe, hanem egy olyan folyamat, amely három fázisra osztható. Mindegyik szakaszra más-más tünetek lehetnek jellemzők aszerint, éppen „hol tart” a hormonális egyensúlyunk.
1. Perimenopauza: A változókor kezdete
A perimenopauza jellemzően a negyvenes éveink elején/közepén kezdődik, és négy-hat évig tart. Persze eshet a harmincas éveink végére is, ebben szerepet játszik már a genetika is. A perimenopauzát a progeszteron hiánya jellemzi, amelynek oka az ovuláció gyakori elmaradása. (Progeszteron csak akkor termelődik nagy mennyiségben, ha van ovuláció.)
Az ösztrogén is kissé megbolondul ebben a fázisban, azaz néha normális mennyiségben van jelen, néha olyannyira megugrik, hogy akár az ösztrogénfelesleggel is meg kell küzdenünk. Bárhogyan is legyen, a lényeg, hogy a progeszteron és ösztrogén aránya felborul. Nem csoda tehát, hogy már a változókor elején is furcsán érezhetjük magunkat.
A perimenopauza lehetséges tünetei a következők:
- megrövidült ciklus
- hosszú és/vagy erős vérzés
- fokozott PMS
- hangulatváltozások
- ingerlékenység
- mellérzékenység vagy mellfájdalom
A perimenopauza végére az ösztrogénszint lecsökken, és ekkor szembesülhetünk az ösztrogénhiány első tüneteivel, a hüvelyszárazsággal, illetve az alacsony libidóval.
2. Menopauza: Az utolsó menstruáció
Természetesen előre nem tudhatjuk, hogy a havi menstruációnk az utolsó-e, tehát a menopauzát csak utólag ismerhetjük fel. Ha 12 hónapon keresztül nincs menstruációnk, akkor tudhatjuk, hogy elérkeztünk ehhez a szakaszhoz is. Ezt átlagosan 52 éves korunkra tehetjük, de még akkor is óvatosnak kell lennünk, ha már jó ideje nem menstruáltunk. A női szervezet néha kiszámíthatatlan, és bizonyos esetekben még ilyenkor is teherbe eshetünk. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy nincsen-e véletlenül egy kóbor petesejt úton, tehát oda kell figyelnünk erre is.
Ami segíthet, ha folyamatosan figyeljük magunkat. Amennyiben a fenti tünetek (hüvelyszárazság, libidóvesztés) mellett ízületi fájdalom vagy koncentrációs problémák is jelentkeznek, szinte biztosak lehetünk a dolgunkban.
3. Posztmenopauza
A posztmenopauza 12 egymást követő, menstruáció nélküli hónap után kezdődik, és életünk végéig eltart. Ez a szervezetünk új, normális állapota, amikor mind az ösztrogén-, mind a progeszteronszint tartósan alacsony marad. Ilyenkor már nem tapasztalunk ingadozást, a szervezetünk is beállt az új hormonegyensúlyhoz, és a klimax tünetei is erősen lecsökkenek, sőt meg is szűnnek.
Hogy beléptél-e a posztmenopauzába, biztosan csak egy hormonteszttel tudhatod meg, egy év cikluskimaradás azért már sokat sejtethet. A kérdés sokkal inkább az, hogy hogyan éljünk innentől kezdve: mire figyeljünk, hogyan gondozzuk a testünket, a szervezetünket.
Cikkünk folytatásában erről lesz szó.